Azok az emberek, akik már "más" szemmel nézik a világot, nem csak az anyagot látják, hanem hallottak, olvastak róla és tudják a "másvilágot", rendelkeznek azzal az információval, hogy a lélek egy nagy egész része. S amikor testet ölt a földi síkon, néha érzi és visszaemlékszik eredetére. A vágy azonban mindig mindenkiben megvan, van akiben tudatosan, van, akiben csak rejtve, hogy hazatérjen ismét, mint csepp a tengerbe, a lélek óceánjába. De addig is élnünk kell, jól és tartalmasan, sokat tanulva, fejlődve.

Az élet, itt a földön olyan, mint a víz körforgása. Nem csak az iskolai tanulmányainkból ismerjük, hanem folyamatosan tapasztaljuk és megéljük. A Nap melengető sugarai inspirálják a vizet a változásra, hogy párává, majd felhővé alakuljon és ismét visszahulljon a földre, táplálva az élővilágot, segítve mások boldogulását, részévé válva a bolygón folyó életnek. Útja során rengetegszer ütközik villámló-mennydörgő viharba, megpróbáltatásba, de tudja, hogy eközben ő is formálódik és ez jó. Tudja, hogy az átalakulás tisztulással jár, elengedéssel és ez csak múló dolog. Mert utána újra kisüt a nap! S amikor a végső útját megteszi a földbe szivárogva, csatlakozik a folyókhoz, tavakhoz, tengerekhez, hogy egy idő után ismét újraindítsa újjászületésével a következő körforgást.

A mi életünk is így zajlik.Olyanok vagyunk, mint az esőcsepp, amely sokszor sárrá alakul a földre hullván, máskor meg harmatcsepp a hajnali tisztáson, a zöld levélen, ami frissítő, fénylő, sugárzó energia.

Számtalanszor gyönyörködünk a víz áldásos hatásaiban, fürdőzünk benne, örömünket leljük simogató lágyságában, de menekülünk, ha feldühödött, tajtékzó hullámokkal vagy árvizekkel találjuk magunkat szemben. Folyóinkat még Széchenyi is mederbe terelte. Nekünk is meg kell tanulni uralkodni magunkon, érzelmeinket kordában tartani, kezelni. Nem véletlen a víz hasonlat, a mélylélektanban ez az érzelmek szimbóluma. Érzelmeinket pedig gondolataink segítségével hozzuk létre. Ezáltal rengetegszer vagyunk jókedvűek, vidámak, de még többször elkeseredettek, csalódottak, kiábrándultak, szomorúak, szenvedve beleragadva a bánat óceánjába: a múltba. 

Ilyenkor nem tudnak hozzánk férkőzni a szeretetteli kapcsolatok, a szerelem, az örömök, a bőség, mert ezeknek nem marad hely, ha tele van a szív sebekkel, veszteségek feldolgozatlan emlékeivel. A veszteségek, elengedések életünk természetes velejárói, hisz a kisebbeknek nap mint nap ki vagyunk téve. Például lekéssük a buszt, vonatot, repülőt vagy nem érjük el célunkat, másképp alakulnak a dolgaink, nem jön össze a randevú vagy elválsz, elbocsátanak az állásodból, csődbe jutsz, megbetegszel vagy még sorolhatnám. A legnagyobbak, pedig, szeretteink elvesztése, életünk legfájdalmasabb tanulásai, melyek kikerülhetetlenek.

Hogyan lehet ezeket kezelni? Hogyan lehet ezeket feldolgozni és kevésbé gyötrelmesen megélni? Hogyan lehet továbblépni és folytatni ezek után az életet?

Ha bajba jutottál, döntened kell vagy nehéz helyzetben vagy, mindig tegyél fel kérdéseket, mert a válaszok meghozzák a megoldásokat. Ezt tettem én is, erről szólnak a következő részek, a veszteség témájának feltérképezésével és a megélt tapasztalataim segítségével.

Kis Györgyi - kineziológus  06 20 / 620 4345