JÚNIUS 3. vasárnapján ünnepeljük az Anyák napja párjaként az Apák napját a 20. század elejétől. Az APÁK szerepének fontosságát elismerve, de nemcsak mint apát, szülőt, hanem nagyapát, dédapát és férfit. A kezdeményezés Amerikából indult el a következő történet alapján: William Jackson Smart polgárháborús veteránként 9 gyermeket nevelt özvegyen. 1910-ben a lánya, SANORA, apja szülői példája által inspirálva úgy érezte, hogy az Anyák napja mellett az apáknak is járna ünnep. A hatóságok, ismerve a férfi életét, úgy adóztak neki tisztelettel, hogy SMART 06.05-i születésnapjára tették az ünneplés időpontját, de nem végeztek az előkészületekkel, így JÚNIUS 3. vasárnapjára tevődött át az első APÁK NAPJA. 

A FÉRFI

A NAP, a napfelkelte, az erő, a magasabb szellemiség, valahol az Égi Atya folytatása, képviselője, aki biztosítja a család szükségleteit, óvja, védelmezi őket. Mindannyian ismerjük ezt a meghatározást és sokan folyamatosan elvárják, hogy a férfi állandóan a helyzet magaslatán álljon, pedig ő is emberből van, neki is lehetnek rossz napjai, belső vívódásai , megoldandó feladatai. Felnőtt fejjel sokan bele se gondolnak, hogy ők is voltak gyerekek, ők is keresztül mentek az élet viharain, őket is megcincálták a történések, változások, átalakulások. Divat manapság pálcát törni a férfiak felett, de senki nem gondol arra, hogy a történelem, a háborúk micsoda mély, hetediziglenes generációs nyomokat hagytak eleikben, átörökítve utódaikba. Erre még számtalanszor rakódott neveltetésük folyamán az a tévhit, miszerint a fiúknak nem szabad sírni ( érzelmeket kimutatni), ami már férfivá érve nem biztos hogy előny a párkapcsolatokban. Nagy az anyák felelőssége, hogy megteremtsék fiaikban azt az egészséges egyensúlyt, ami jó irányba viszi őket és hogy az apák is segítsék ezt a folyamatot érzelmeik kifejezésével. Legyünk türelmesek fiainkhoz, párjainkhoz, apáinkhoz, hisz nekik is van lelkük. Ha kell "szelidítsük" őket, tanítsuk a szeretet öt nyelvét, adjunk feladatokat nekik. Akkor érzik majd, hogy szükség van rájuk, érdemben segítenek. De csak akkor, ha mi nők a női szerepünkben maradunk, lágyan körbeölelve őket, elismerve, dicsérve lényüket, finom ételekkel, meghallgatásainkkal támogatjuk őket szeretetünk bizonyítékaként.

AZ APA

Ahhoz, hogy egy családi rendszer megfelelően, jól működjön, mindenkinek a saját helyén kell állnia és a saját feladatát kell végeznie.

1. Az Apa adja a Biztonságot, Stabilitást és Hitet az élethez

2. Szelíd, de ha kell erős, védelmező, lehet rá számítani

3. Életével, példájával tanít realitást, gyakorlatiasságot

4. Biztosítja a terveket, szellemi távlatokat, az anyagi hátteret

5. Dolgozik: teremt, alkot, megvalósít

6. Amit mond, azt éli, hiteles

EZEK A KLASSZIKUS MINTÁK.

Van, ahol nem a vér szerinti apa nevel, de ettől függetlenül a törődése, szeretete az Igazivá teszi

Van, ahol csak vasárnapi szülő szerepét tölti be, de becsülettel helytállva.

Van, ahol már eltávozott az élők sorából és szeretettel gondol rá a család.

Van, ahol eltűnt a " szürke ködben ".

Van, ahol úgy van / volt jelen a családban, hogy nem szívesen beszélnek róla.

Mindenesetre, most azokra emlékezünk, azokat KÖSZÖNTJÜK, akik MÉLTÓAK A HÁLÁNKRA, a TISZTELETÜNKRE, ELISMERÉSÜNKRE. 

ILYEN VOLT AZ ÉN ÉDESAPÁM

Mindenben csak szuperlativuszokban tudok róla mesélni. Sokan csodálkoztak is rajtam, amíg élt, hogy hogy tudok hozzá olyan mélyen és erősen kötődni. Ő valójában egy Csoda volt, egy ( Igaz) gyöngyszem. Úgy hívtam, hogy ANGYALAPA, mert rászolgált erre az elnevezésre.

A legkorábbi idő, amire visszaemlékszem 3-4 éves kor. Most is a szemem előtt van, hogy minden este meghallgattuk a Petőfi rádió esti meséjét és az ő jó éjt puszijával aludtam el. Sokat jártunk a Balatonra, élveztem, hogy benne volt minden játékban, csínytevésben, huncutságban. Folyamatosan kirándultunk, nagyon vágyott a szabadban lenni, a budai hegyeket megmászni, Budapest látnivalóit végignézni.Tőle tanultam meg a föld tiszteletét, szerette az ebereket, a növényeket, állatokat, a természetet. Rengeteget sétáltunk a  Városligetben, hiszen mellette laktunk. Szívem csücske volt a Botanikus kert. Télen meg a Műjégpálya, ahová korcsolyaoktatásra jártam. Órákig fagyoskodott a pálya szélén, engem felügyelve, hogy rendben van-e minden. Ha leesett a hó, szánkózni vitt, rohant velem én meg élveztem a száguldást és  azt, hogy van "játszótársam", mert testvérem meg nem volt. Otthon pedig úgy játszottam, hogy teleraktam a haját katica bogaras hajgumival, még mosolygott is rajta, közben olvasott s én csendben babáztam a szőnyegen ülve, miközben a kezét a fejemen nyugtatta. ÁLDOTTNAK éreztem magam és BOLDOGNAK. Eközben Anyám isteni finomakat főzött és sütött a konyhában. Mindenki végezte önállóan a dolgát az Együttléten belül. 

Többgyermekes, szegény családból származott, már nagyon fiatalon feljött Pestre vidékről, hogy munkájával, keresetével a családját támogassa. Eközben találkozott össze párjával. Akkor már köztiszteletben álló hegesztő-lakatos és Szakszervezeti vezető volt. Bizonyítványai kitűnőek végig és ez rengeteget dobott rajtam, hogy én is jó tanuló legyek. A Szakszervezethez kapcsolódóan jut eszembe, hogy ennek égisze alatt, éveken keresztül felvonultunk a VEGYÉPSZER képviseletében Május 1-én, a Dózsa György úton. Kaptam zászlókat, lufit, többször láttam a tribünön Kádár Jánost és egyszer még Brezsnyevet is. Büszke voltam, hogy ilyen nagy állami vezetők nekem is integettek. A hangszórókból mozgalmi dalok szóltak, virslit ettünk és még Bambira is futotta. Végtelen örömmel töltöttek el ezek az időszakok.

Amikor tinédzser lettem Németországba ment dolgozni, hogy telket tudjanak venni Budaőrsön és a továbbtanulásom is biztosítva legyen. Többször is jártam nála eközben és láttam, hogy milyen szerényen él, hogy amit eltervezett a család, megvalósulhasson. Így is lett. Hazajött és évtizedekig ápolta a kiskertet. Voltak benne gyümölcsfák és jószágok is. Először mókásnak tűnt, hogy sokszor megpuszilta őket, de később megértettem. Majd férjhez mentem, jöttek az unokák, dédunokák. Nagyon szeretett mindőnket. Párjával is szépen beszélt, figyelt rá, segített neki is mindenben, mint nekem. Nagyon szerették az emberek, rólunk nem is beszélve. 90 évesen megözvegyült, Egy pár évig gondoztam, ami csak töredéke volt annak a JÓSÁGNAK, FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETNEK és ÖNFELÁLDOZÁSNAK, amit tőle kaptam, kaptunk. Még 2 évet töltött Otthonban, szeretetét ott is szétosztotta az ápolók között és engem támogatott jelenlétével az utolsó leheletéig. 

HÁLÁS VAGYOK NEKI MINDENÉRT! Kísérje ÁLDÁS az útján!

Ilyen ANGYALAPÁT kívánok minden gyereknek!

Szeretettel: Kis Györgyi - Kineziológus  20 / 620 4345