Amikor gyerek voltam, alig győztem kivárni, hogy felnőtt legyek s azt csináljam, amit akarok. Mikor felnőttem, nagyon meglepődtem, hogy pont fordítva alakult. Még inkább nem csinálhattam azt, amit szerettem volna, mert egyre több lett a feladat, a felelősség és egyre kevesebb a szabadidő.

Amikor kicsi voltam, anyám sokszor elmondta két dorgálás között, hogy : "Addig jó, amíg gyerek vagy! Majd megtudod, ha neked is lesz gyereked!" Lett, hál 'Istennek. Megtudtam. A legtöbb családban nagy örömmel készülődnek a kis jövevény fogadására, szinte kézről kézre adják a csöppséget...olyan aranyos. Azonban, amíg a pólyából kinövi magát, szakmával-önálló élettel rendelkező felnőtté válik, sok mindenen keresztül kell menni a hozzátartozóknak és az utódoknak is. De mindent egybevéve, a végén mindenki elmondhatja, hogy: megérte! 

Amikor a sajátjaim fogadására készültem, CSODAVÁRÁSNAK éltem meg és ÁLDOTTNAK az állapotom. Neveltem, ápoltam, gondoztam, tanítgattam...szoktattam őket a földi élethez. Hálás ez a feladat, mert rajtuk mérhető le szülői munkánk eredménye, melynek gyümölcse: A SZERETET. Generációkon átívelő tapasztalatokat adunk át és mutatjuk, többé-kevésbé jól a férfi és női modelleket, szerepeket, mintákat. Fontos, hogy csiszoljuk az elődeinktől kapottakat, a fejlődéssel, változásokkal együtt haladva módosítsunk rajta, ha kell. Mert egyre fontosabbá válik az odafigyelés, a szeretet kifejezésének nyelve, a biztonságérzet adása. 

A fiam a világot járja, tanítgat arra, hogy merjem keresztül lépni  a korlátokat, merjem elhagyni a komfortzónámat, új helyeket, új embereket megismerni, megújulni, újjászületni, kinyílni. A lányom pedig nemcsak a gyermekem, hanem a hugom, nővérem, anyám, barátnőm: Igazi ritka Kincs, aki a férjével együtt, megajándékozott két csodálatos unokával. A gyermekeim, unokáim nevelkedése közben MAGAMAT láttam bennük, újraéltem kisiskolás és fiatal koromat: MEGFIATALODTAM. Amíg a szülő a sajátjait istápolja, addig temérdek a munkája és legtöbbször fáradt. Kevésbé tud érdemben a srácokkal úgy foglalkozni, ahogy azt szeretné. Az enyémek is többször szóvá tették, hogy miért nem ültem le velük többet játszani és amikor sütöttem-főztem, gyakran még türelmetlenül ki is tessékeltem őket a konyhából. Bizony, ahol segítség nélkül van az asszony és ráhárul minden feladat, megesik az ilyesmi. De szerencsére a család legifjabb tagjaival már meg tudom élni mindazt, ami anno kimaradt. Talán azért is volt már kevesebb az energiám estére, mert napközben beletettem apait-anyait a tanári munkámba, ahol is gyermekek százait terelgettem, szeretgettem évtizedeken keresztül. S azért meg kell hagyni, hogy napjainkban igen sok a csonka család, a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett nebuló, esetenként elhanyagolt és deviáns. Őket is szeretni kellett és még jobban mint a többit, mert nekik volt a legnagyobb szükségük rá. Nem voltak rosszak, csak mások, hisz NINCS ROSSZ GYEREK, csak eleven, huncut meg értetlen. Meg azért türelmetlen nevelő, ez is megesett. Szepes Mária azt írta az egyik könyvében, hogy mindenki olyan foglalkozást választ, amit meg kell tanulnia. Vajon nekem mit kellett? A GYERMEKI ÉNEM FELSZÍNRE HOZÁSÁT!

A BENNÜNK ÉLŐ GYERMEK:

- önfeledten kacag, vidám,

- megéli önmagát, kifejezi érzéseit,

- gondtalan, felhőtlen, nyílt szívű

- szókimondó, táncol-énekel

- tele van ÖNZETLEN, FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETTEL

- csak úgy  ÁRAD, MEGNYILVÁNUL

- a csodagyerekek, a virtuózok, meg a zsenik azt mutatják, hogy mi minden van még bennünk!

Az ÚJ GENERÁCIÓ I-II-III blogomban bővebben írtam  a GYERMEKEK egyre fontosabbá váló jelenlétéről. Lényünk meghosszabbításai ők, szeretetet hoznak mindennapjainkba, tanítanak, formálnak, hatnak ránk. Nyitogatják bennünk a spiritualitást, az érzelmeket, érzéseket, felráznak, hogy felébredjünk amnéziás istenségünkből s hogy TEREMTSÜNK úgy mint ők, JÁTÉKOSAN! Hogy törődjünk többet önmagunkkal és a Földdel, ahol helyre kell állítani az Egyensúlyt és azt először a saját életünkben kell létrehozni. ( " Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa! - Márk 10:14 )

Sok nőnek nem adatik meg, hogy gyermeke legyen. De az anyaságot megélhetik úgy is, hogy gondoskodóak, gyengédek, együtt érzőek, segítőkészek, úgy mint Teréz Anya, aki nagyon sok gyermek életét tette örömtelibbé. Vagy úgy is, hogy Földanyával összhangban, fákat, növényeket ültet, Gyermekotthonban, Idősotthonban segédkezik, szüleit ápolja, állatokat gondoz vagy kreatív művészi alkotásokat hoz létre. Még inkább azzal , hogy jót kíván minden létező számára, különösen azoknak, akik háborúban, betegségben, éhínségben élnek s főleg ha gyermekek!

Végezetül álljon itt két vers a gyermekeimet köszöntve:

A FIAMNAK

35 éve annak már, hogy érkezésed vártam,

Örömmámorban lelked karjaimba zártam,

Szívem dobbanásával követem az utad,

Gondolatom óvó szárnya mindig feléd mutat.

Köszönöm, hogy itt vagy Te is ebben a létidőben,

Anyaszerepet rám osztva megtisztelő felőled.

Hálás vagyok neked és a Forrásnak,

Hogy először általad hívtak engem anyának.

Míg élek és azon túl is, soha el nem feledlek,

Azt tudom csak mondani, hogy:

Nagyon-nagyon szeretlek!            (2015 )

A LÁNYOMNAK

Gyermekként felszabadultan szaladgáltam,

Nyitott volt szívem s örömömben kiabáltam.

Felnőtt és házas lettem, a sorba én is beálltam,

Hogy mi-minden vár rám nőként, azt könnyen kitaláltam.

Megcsináltam a feladatokat, rendesen, kis híján,

Nem volt nehéz, hisz híres voltam, mint jó kislány.

Elvégeztem mindent, szorgalmasan dolgoztam,

De a lelkem mélyén titkos vágyat hordoztam.

Gyerekre vágytam, mint a legtöbb anya,

Az első csodát életemben úgy hívták, hogy Paja,

Mivel egyke voltam, testvérre vágyván,

Szerettem volna, hogy Paja ne maradjon árván.

Meg is adta az Ég a második álmom,

Nem sokára megszületett az én pici lányom.

Zsófi lett a neve, Andersen meséje után,

Bölcs tekintetű, életrevaló, vidám.

Hálás vagyok érted is, én kicsi lányom,

Hogy Te is itt vagy nekem ezen a Világon!

Fiam mellett  iruló-viruló Virágom,

Szép lelked, rezdülésed, lényed is IMÁDOM!

Kanálcsörgős volt a kapcsolat mint anya-lánya,

De a hétköznap nehézségeiben egymást támogatva,

Helyzetben lévén, a másik azt látva,

Közös hangot innentől mindig megtalálva.

Mivel anya lettél, most már Te is látod,

Hogy a gyermekeid jelentik az egész Világot.

Nekem s minden Nagyinak az Újjászületésünk,

Nem titok előtted: Meg vagyok "reccsenve" értük!

Kívánom, hogy szépen élj pároddal együtt,

A Kismókusokat szeretve, mint apáddal tettük.

Imámba foglallak Téged és családod,

Legyél mindörökre: BOLDOG és ÁLDOTT!   (2017)

Ha Isten megkérdezi tőlem, miután meghaltam, hogy mit szerettem a legjobban a Földön, én azt fogom válaszolni neki, hogy: A GYEREKEKET! 

" A GYERMEKNEVELÉS LELKI ÚT, AZ IMA EGYIK FORMÁJA".

Kis Györgyi -  Kineziológus  20/ 620 4345