Mindannyian vágyunk arra, hogy jobb legyen az a világ, amiben élünk. Hogy ezen változtatni tudjunk, az Önismerettel kell kezdeni, melyek gyökerei a Családunkban lévő generációkra nyúlnak vissza. Ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni tisztán kell látni önmagunkat, hogy milyen családi élmények formálták sorsunkat, útmutatóul szolgálva gyógyulásunk különböző területeihez. Jelenleg is globálisan folyik a családi kapcsolatok és karmák tisztulása. Rendkívül fontos tudni honnan jöttünk, ahhoz hogy tudjuk, egyáltalán KIK IS VAGYUNK?

Formálódásunk legfontosabb gyakorlóterepe a CSALÁD. Számtalan helyen olvastuk, hallottuk, tanultuk, hogy viselkedésünket, személyiségünket 50 %-ban a genetika ( DNS info ) és 50 %-ban a környezet átalakító hatása határozza meg. Napjainkban már megoszlanak erről is a vélemények. 

A családokban a legfontosabb TEKINTÉLYSZEMÉLY / INDIKÁTOR az apa és az anya. Ebből is az anya képezi a prioritást, hisz zömében ő van a gyermekkel születésétől kezdve a legtöbbet. Így, elsősorban az ő MINTÁJA a meghatározó. Főleg ha a család csonka. Gyógyulásunk első lépése az, hogy feltárjuk, mit adtak át elődeink, mik akadályoztak minket, hogy kiteljesedésünk felé haladjunk: hogy boldogok legyünk, szeretetteljes kapcsolatban éljünk, s azzá váljunk, aki lenni szeretnénk. 

A család általában erőteljes BIZTONSÁGÉRZETET kellene hogy adjon: SZERETET, ODAFIGYELÉS, ELFOGADÁS formájában. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, igencsak érdekes dolgok tárulhatnak elénk a múltbeli emlékképeinkből. Sokan inkorrektnek tartják, ha őszintén kimondják, hogy mennyi félelemet, fájdalmat, bánatot éltek át felnövekedésük folyamán. Van, akit még felnőtt korában is a családja irányít. És észre se veszi. Ha igen, akkor is úgy gondolkozik, hogy mivel szeretem-tisztelem szüleim, nem mondhatok NEM-et, hisz mennyit fáradtak értem. Feldmár András pszichológus ezt így fogalmazza meg. Magyarországon bűntudata lesz a gyereknek, ha a szülőre vonatkozóan valami terhelőt mond vagy gondol. Mert itt, ez a divat! És mi van azzal a családdal pl., akit hetente lepofoz a családfő? Más nációkban túlságosan szabadosak a fiatalok, de nálunk meg gyakran a TEKINTÉLYELVŰ NEVELÉS hozadékától szenvednek:

- MÁSOK ELVÁRÁSÁNAK MEGFELELÉS

- ALACSONY ÖNÉRTÉKELÉS

- ÁLDOZAT SZEREP

Van, aki ezt már kis korban lepattintotta magáról, de a legtöbben mellre szívták-letüdőzték s mai napig szenvednek tőle, mert magukévá tették ezt az életformát, mint egyedüli létezési forma. Azonban, gyógyulásunk érdekében tisztában kell lennünk azzal, hogy a valóság mindig azt tükrözi vissza, ami belül van. HIBÁZTATÁSSAL NEM FOG VÁLTOZNI SEMMI, csak ha KIÁLLSZ MAGADÉRT. Ez azt jelenti, hogy FELELŐSSÉGET VÁLLALSZ AZÉRT, AKI VAGY, miközben szeretettel-részvéttel viseltetsz a többiek iránt. Csak önmagad és hozzáállásod tudod megváltoztatni, másokat, soha. Legfeljebb hatni tudunk másokra, azt is csak szeretetteljesen.

Több előző írásomban is rámutattam már arra, hogy spirituális értelemben tisztában kell lennünk azzal, hogy az Egységből ideérkezve mi választottuk a családunk tagjait, mi akartunk szüleink gyermekei lenni. Azért, hogy ők, mint tükör mutassák megoldandó feladatainkat. Többen elítélik szüleiket, dühösek rájuk vagy haragszanak. Elmondható ez sok más emberi kapcsolatra is. De tudnunk kell ehhez azt is, hogy mindig azok a legfőbb " Angyalaink", akik ezt a nehéz "szerepet" bevállalták életünk jelenlegi színpadán. Ők azok, akik más dimenziókban (ahonnan jöttünk) a legközelebb állnak hozzánk.

De, térjünk vissza a nevelési metódusok hatásaira. Mindenki tudja, hogy a pici gyerek a szeretetért sok mindent megtesz, érzelmileg is zsarolható. Így esik bele abba a helyzetbe, hogy elkezd MÁSOK ELVÁRÁSA SZERINT ÉLNI. S ha nem felel meg az ELVÁRÁSOKNAK, a család értékrendjének, akkor rágalmazással, kritizálással, ítélkezéssel, büntetéssel találhatja magát szemben. Az ezt megélt gyermek később félni fog a gyengeségei kimutatásától, a változásoktól, a kudarctól, csalódástól, visszautasítástól. Nem mer majd esetleg kilépni egy rossz házasságból, mert a "bántalmazott" szülő is úgy élte le az életét, hogy " Rossz a rosszal, de rosszabb nélküle".

A MAI HÁZASSÁGI MINTÁK MEGFELELNEK A GYEREKKORI SÉRÜLÉSEKNEK. Hajlamosak vagyunk olyan párt bevonzani aki a gyerekkori gondviselőnk viselkedését viszi tovább vagy elveszített részünket mutatja meg. A párkapcsolatok majdnem mindennapi témája : A HIBÁZTATÁS. Jó, ha tudjuk: NEM A PÁRUNK FELELŐS A BOLDOGSÁGUNKÉRT! Gyerekkori traumákat kell ilyenkor oldani ! Megkeresni először a probléma gyökerét, a családi mintát. Először nekünk kell kerek EGÉSSZÉ VÁLNUNK és csak azután jöhet létre a HARMÓNIA a társsal is! Amíg erre nem kész a lélek és csak válásokkal menekül, azzal fog szembesülni, hogy ugyan abba a helyzetbe esik vissza egy esetleges új kapcsolatban is, azért, mer ő nem " dolgozott " magán, ugyanaz maradt!

Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, megrekedt állapotainkból. VÁLTOZNUNK kell ahhoz, hogy FEJLŐDHESSÜNK! Nem maradhatunk meg a parancsolgatás, munkába-, betegségbe menekülés szintjén! Ehhez azért sok felnőtt is tesz, azzal, hogy túlaggódja gyermekét a BIZALOM BIZTATÓ, DICSÉRŐ szavai helyett. Kamasz korban már kezd jobb lenni a helyzet, mert az egészséges psziché szembehelyezkedik a szülőével. Kell a konfliktusba beleállás, hogy később majd elinduljon a szülőről való leválási folyamat kezdete. Azonban, ha valaki negatívan éli meg ezt az időszakot, visszahúzódóvá, szorongóvá, depresszióssá válhat, akiben tovább él a BŰNTUDAT, ÖNUTÁLAT, ÖNSAJNÁLAT.

Mégis mi a megoldás ezekre a szőnyeg alá söpört lelki fájdalmakra?  A  MEGBOCSÁJTÁS  Csak ezzel tudjuk visszanyerni lelki békénket, SZABADSÁGUNKAT. Ezt viszont nagyon nehéz megtenni, mert a lélek attól fél, ha megbocsájt, akkor jóváhagyja a történteket. De a Megbocsájtással csak a HARAGOT, GYŰLÖLETET adod vissza az Életnek, a FÁJDALOM ENERGIA DÉDELGETÉSÉNEK ELENGEDÉSÉVEL. Aki bántalmazottként kerül ki egy családból TÁRSFÜGGŐVÉ válik legtöbbször. S aki BŰNTUDAT miatt nehezen tud elszakadni alkoholista párjától, annak tudnia kell, hogy NEM VÁLLALHATJA ÁT A MÁSIK PROBLÉMÁJÁT, FELELŐSSÉGÉT! Meg kell adni neki is a tanulás, fejlődés lehetőségét. Ahol pedig nincs meg a családban a GYENGÉDSÉG, ott ÖNBIZALMAT kell növelni, foglalkozni a férfi-női nemi szerepekkel, hogy egyre ÉRTÉKESEBBNEK érezzék magukat.

Ha nem hiszünk képességeinkben, becsméreljük magunkat, akkor a bennünk lévő isteni minőséget kérdőjelezzük meg. NEM SZÁMÍT, hogy más mit mond, csak az, amit te hiszel magadról. Meg kell látnunk a jót, az istenit önmagunkban. Ehhez meg kell erősíteni a spirituális összeköttetésünket ima, intuíció, szeretet formájában. Saját magunk Megismerése , Szeretete, Elfogadása vezet az egészséges Önbizalomhoz, s ekkor már olyan embereket vonzunk életünkbe, akik osztoznak a SZERETET iránti vágyunkban.

"Akár szeretjük családtagjainkat, akár nem, elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük: MIKÉNT SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT. Mivel ezeknek az embereknek a részei vagyunk, ha elítéljük, gyűlöljük vagy megtagadjuk őket vagy félünk tőlük, az azt jelenti, hogy ÖNMAGUNKKAL IS AZT TESSZÜK! De örömhír, hogy a nehéz időszak és fájdalmak ellenére van bennünk egy természetes vágy arra, hogy KEZET NYÚJTSUNK EGYMÁSNAK. Hisz mi választottuk családtagjainkat, hogy segítsék az életünket, amely arról szól, hogy EGYSÉGBE HOZZUK A GYEREKKORUNKBAN MEGISMERT IGAZSÁGOKAT és folyamatosan egyre MAGASABB SZINTRE FEJLESSZÜK, míg végül a magunk igazságának továbbadásává válik: A KÜLDETÉSÜNKKÉ!" /R. L. Hintze/

Továbbra is várom szeretettel azokat, akik a KINEZIOLÓGIA segítségével szeretnének változni és változtatni! Hogy mi a KINEZIOLÓGIA és hogyan működik, azt a következő írásomban mutatom be.

Addig is: ÖRÖMTELI VÁLTOZÁSOKAT!

Kis Györgyi - Kineziológus