Két évtizeddel ezelőtt kezdtem el természetgyógyászati tanulmányaimat, az alternatív gyógyítási technikák elsajátítását, ezek közül is elsődlegesen a KINEZIOLÓGIÁT. Mire elvégeztem a kurzust és letettem a vizsgákat, jómagam is rengeteg oldáson estem keresztül, a tapasztalatszerzés, de elsősorban a tisztulások miatt. Szép számmal kellett foglalkozni a PÉNZÁRAMLÁSOM BLOKKJAIVAL is. Több alkalom után állt össze az a Családtörténeti emlékképsorozat, amely alapjául a generációsan ( illetve lélekinformációként ) hozott SZEGÉNYSÉGTUDAT " szolgált ". Álljanak most itt azok a történeteim, amelyek nem egyediek, mert a pácienseimnél is ugyanilyen vagy hasonló, klasszikus esetekkel találkoztam.

A szüleim is, mint nagyon sokan, vidékről származtak. Még a negyvenes évek előtt jöttek fel Pestre dolgozni. Majd apám végigkatonáskodta a háborút, sokszor a különböző nációk fogságában a vendégszeretetet élvezve. Nem kell elmondani, hogy ez milyen lelki-fizikai megpróbáltatás, hiszen kismillió filmet láttunk és dokumentumot olvastunk ezzel kapcsolatban. De az más, amikor valaki ezt a saját bőrén tapasztalta, illetve később, amikor rákérdeztem erre az időszakra nehezen mondott néhány információt, s amikor láttam, hogy elcsuklik a hangja és nagyon mély lelki sebeket-fájdalmakat őriz, nem bolygattam tovább. Elég volt az az egy-két mondat is, amikor elmesélte, hogy hogyan cseréltek 1-1 szál cigit élelmiszerre, hogyan varrt kézzel mamuszokat a takarójából... Anyám, a Kőbányai Sörgyárban mosogatta már 14 éves korától az üvegeket, majd házvezetőként szolgált a gyárigazgatónál, aki látta benne a szorgalmat, éles elmét és zenei tehetséget. Felkarolta. Később beajánlotta módosabb családokhoz is, majd taníttatta. Varrónő lett. Miután Édesapám hazatért a frontról lakatos-hegesztőként alkalmazták a Kőbányai VEGYÉPSZER-nél. 1956-ban ismerkedtek meg és még ez év őszén, szeptemberben összeházasodtak. A nászutat a légópincében töltötték. Sokáig NEM VOLT MIT ENNI ( csak döglött lovat, amikor kimerészkedett valaki az utcára ). Pedig pont ez elől menekültek elsősorban a fővárosba. Miután véget ért ez az embert próbáló időszak is, anyám - a biztonság kedvéért -  televásárolta az ágy alját cukorral és liszttel, felkészülve az esetleges borzalmak újbóli átélésére. A vígan röpködő molylepkék azonban fittyet hánytak ezekre a FÉLELMEKRE és boldogan virultak a zsizsikcsaládok a lisztben évekig.

Nagyon SPÓROLÓSAN, szigorú BEOSZTÁSSAL éltek kicsiny kis albérletükben. Nem csoda, hisz a vérükben volt a szerényen élés művészete. Mindkettőjük részéről elmondható, hogy 4-en, 5-en voltak testvérek. Édesanyámat a nagymamája nevelte, apa meg sokáig támogatta szüleit, testvéreit, majdnem mint családfenntartó. Akiket hátrahagyott, továbbra is egy Heves megyei tanyán éltek, ahol az időszaki mezőgazdasági munkán kívül nem volt egyéb lehetőség, maximum az önellátás egy kiskert és néhány háziállat tartása. Így a PÉNZT SZÜKSÉGSZERŰ ROSSZKÉNT élték meg. Az egész létezésükre rányomta a bélyegét, ez volt a mumus, ez tartotta őket félelemfüggőségben folyamatosan.

Ilyen "előtanulmányok" után érkeztem meg én hozzájuk. Miután édesapám tudomást szerzett jöttömről, kétségbeesett: " MIT ADUNK MAJD NEKI ENNI? " A mama megnyugtatta, hogy ahová Isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Szépen rendre, időre és egészségesen meg is születtem. Állítólag én voltam a világ legszebb királylánya, csak egy dolog hibádzott. Egy kineziológiai oldás derítette ki, hogy valami elhangozhatott születésemkor, ami később egész életemre meghatározóvá vált az anyagi gyarapodásom vonatkozásában. Arra gondoltam, hogy valami ilyesmi lehetett: " Édes Kincsem, de jó, hogy itt vagy! " De ehelyett -  édesanyám elmesélte - amikor legelőször meglátott, így kiáltott: " SZEGÉNYKE, de sír! " Innentől indult el BŐSÉGTEREMTŐ pályafutásom lefele ívelő kezdete.

Emlékszem, amikor nagyobbacska lettem, sokat mentünk a piacra vásárolni és én mindig elszomorodtam, mert nem értettem, hogy miért nem lehet fél kiló egészséges almát venni és starkingot, amit szeretek, miért kellett beérnem helyette 2 kg férges-kukacos jonathánnal? Mert OLCSÓBB volt. A krumplit vékonyan pucoltuk, ha kellett reggelire is paprikás krumplit ettünk , a zoknit stoppoltuk és majdnem minden ruhám patchwork stílusú volt. Gyakran mentünk Margit nénihez is KÖLCSÖNKÉRNI, s ha nem volt otthon, akkor a ZACIBA. Rendszeresen a BÁV-ból öltöztem és többször előfordult, hogy már rég kiment a divatból egy-egy ruha, de azért 2-3 éves késéssel már nekem is lett fűzős pulcsim. CSAK ERRE FUTOTTA, NEM TELT MÁSRA. Volt egy innen "szerkesztett" kabátom is alsóban, ami felső tagozatos koromra generálozásra került: gombok arrébb varrva, hónaljban kiengedve, alja leengedve." Nagyon szép ez - mondta anyám - hisz prém is van rajta!" Befele sírtam, amikor csúfoltak vele és SZÉGYELLTEM magam. Felnőtt koromban sokat varrtam, néha kézzel is, például a kismama ruhám, de akkor már büszke voltam az ügyes kreativitásom miatt (gondoltam én). 

Egy újabb Kineziológiai tényfeltárás abban segített, hogy miért voltam mindig szigorú magamhoz, miért NEM ENGEDTEM MEG magamnak bizonyos dolgokat, miért éreztem rosszul magam, ha mégis? És jöttek a válaszok: Ovis koromban, néha "kirúgtunk a hámból" anyámmal, mert egy hónapban 1 X bemerészkedtünk a Cukiba egy sütire és Bambira. " EL NE MONDD APÁDNAK!" - hangzott a házi feladat. Későbbi éveimben azért rákérdeztem arra, hogy ez a "bűvös mondat" mit takar. Megtudtam, hogy apáék olyan NINCSTELENSÉGBEN éltek, hogy a nagyinak legtöbbször szinte semmi étel nem jutott, s ezért nem akartuk őt "felesleges" információval terhelni, hogy ne essen neki rosszul. Meg is maradt bennem rendesen a BŰNTUDAT bármikor, amikor pénzt költöttem vagy jól éreztem magam. 

Történt egyszer egy olyan eset is, amikor "népbutítás" ÁLDOZATA lettem 14 évesen. A MUNKÁS és szegény család gyermeke előnyt élvezhetett a továbbtanuláskor, a felvételikor. S ez maradt meg bennem, hogy: SZEGÉNYNEK LENNI=ERÉNY.  A "szegénység-hógolyóm"  elindult fentről és lavinává duzzadt. Mivel a szüleim nagyon szerettek, így életük végéig folyamatosan kifejezésre juttatták együttérzésüket, amikor nehéz helyzetet kellett megoldanom: " SZEGÉNY GYEREK! Hogy lett ez ilyen SZERENCSÉTLEN?"  Mikor meghalt valaki, rögtön jöttek a részvét teli szavak: " SZEGÉNY!" És amikor meghaltak rokonaim, barátaim, gyermekem, párjaim, apám s anyám, már jött is a Tudatalattimból az érzés: "SZEGÉNY ÉN!", "ELVESZÍTETTEM ŐKET! "Mennyi mindenki meghalt mellőlem, mennyi VESZTESÉG ÉRT! Újabb kondicionálás ütötte fel a fejét: VESZTES VAGYOK! És csodálkoztam, hogy jött a szomorúság, depresszió, az anyagiak apadása. EZ KARMIKUS! - mondták sokan. IGEN! De mi a karma feladata? Az, hogy egy bizonyos időpontban egy meghatározott feladatkörön dolgozzunk. Felismerjük az ok-okozati összefüggéseket, megértsük, elfogadjuk és elengedjük.

AZ ÉLET MANDALÁJA  kineziológiai technika segítségével még előző életbeli képek, érzések is felhozhatók. Két érdekes esetet ebből is megosztok veletek: Egy régebbi előző életben csak az anyag és az anyagiak voltak fontosak a számomra. Pénzért eladtam a lelkem és szívtelen lettem. Most viszont, szívből és lélekből élő vagyok. Az energiarendszerem ezt így fordította le: akkor ehhez nem jár pénz és jólét. Egy másik életben viszont EGYHÁZ kötelékében teljesítettem szolgálatot, ahol távol állt tőlem minden földi hívság. Pénzt nem láttam, nem ment át a kezemen, így nem is kellett megtanulnom kezelni, bosszankodni vagy örülni miatta.

Záróakkordként: Igaz, gyerekkoromban nehezen tudtam elfogadni, hogy minden érzés, gondolat a PÉNZ HIÁNY körül forgott a családban. DÜHÖS is voltam, hogy bármit vittem anyámnak, rögtön az árát kérdezte és megjegyezte: " MINEK KELLETT ENNYI PÉNZ AZ ABLAKON KIDOBNI?" Szüleim, mindezek mellet a dolgok mellett, amik a Gyökerekig visszanyúltak, csodálatos fejlődésen mentek keresztül szép és biztonságos életet alakítottak ki, bár a "Damoklész" kardja mindvégig a fejük felett lebegett. Nem véletlenül választottam őket anyámnak-apának, az ő folytatásuk vagyok. Híven tudták mutatni a sérült lélekrészeimet, a megoldásra váró területeket. HÁLÁS VAGYOK NEKIK! Ez is hozzásegített ahhoz, aki vagyok és ahhoz, amit csinálok. Oldódásaimmal, felismeréseimmel lemenő-felmenő ágaimnak is segíteni tudtam és talán neked is, Kedves Olvasó.  

Ha szeretnél te is MEGOLDÁST: A Múlt elengedését, a Szegénységtudat felülírását, az Önbizalmad növelését, akkor keress bátran! Segítek, hogy te is a FÉNY-SZERETET-ÖRÖM BŐSÉG állapotába kerülj, ami minden más alapja  és ezt meg is tudd osztani.

Kis Györgyi - Kineziológus