Számomra elérkezett ismét egy Újév. Mindannyian tudjuk, hogy ennek az időpontja kultúránként változik. Más a Maya naptárban, a kínaiaknál, az asztrológiában és nálunk is.

A január elsejei évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány szerint, Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja. A konsulok évet nyitó hivatalba lépésének napja pedig január 1. Római szokások szerint a polgári évet a december 17-23-ig tartó ünnep zárta le és ennek "tizenkettedére", január 1-ére, Janus isten ünnepére esett a római karácsony, amikor is az emberek megajándékozták egymást és szerencsehozó örökzöld olaj- vagy babérágakkal díszítették fel otthonaikat. A kettősséget Julius Caesar naptárrefomja szüntette meg ( i.e. 46.), ezután került a római újév elsejére.

A magyarság körében újév napjának népies neve, kiskarácsony. Ezen a napon szokás volt újévi jókívánságokat mondani, házról házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor olyan tevékenységet végzett mindenki, amiről tudta, hogy jó érzéssel tölti el, ezért az egész év sikerére kihatással lesz. Azt gondolták, hogy amit ezen a napon tesznek, cselekednek az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, arról úgy tartották, hogy év közben is mindig megmarad a frissessége. Nagyon fontos volt a jó cselekedet és a szokások betartása.

Tilos volt baromfit enni - nehogy elkaparja a szerencsét.

Lencsét kellett fogyasztani - hogy sok pénzt hozzon a házhoz.

Ha az első látogató férfi volt - nagy boldogság érte az ott lakókat.

Ha piros volt a hajnal - szeles esztendőt jósoltak.

A csillagos ég - rövid telet jelzett.

S ha a hó olvadni kezdett - bőséges szőlőtermésre, borbéli áldásra számíthattak.

De mielőtt a jövőre koncentráltak volna, a  SZÁMVETÉST, LEZÁRÁST, ELENGEDÉST lépték meg. Megvizsgálták, hogy mik történtek az év folyamán, megértették, hogy mire tanította őket, mi az amit át lehetett menteni a következőkre és mi az, ami idejét múlt, ami már nem szolgálta a fejlődésüket.

Életünk minden eseménye ciklusokhoz kapcsolható. Szembetűnő az évszakok, napszakok, holdhatások változása. A földfelszín alakulása: rügyfakadás, zöldellés, virágzás = A NÖVEKEDÉS. Az ember és a föld együttműködése ennek ritmusában: vetés, betakarítás, aratás és télen az elcsendesedés.

AZ ÉLET KÖRFORGÁSA: A SZÜLETÉS és az ELMÚLÁS. Ez mindenben megfigyelhető. Semmi sem tart örökké. Vizsgáld meg a különböző életterületeiden, hogy 7 ill. 9 évenként milyen nagyobb hatások, átalakulások voltak! Lehetnek ezek, a jövőre vonatkozóan irányadóak, figyelemfelkeltőek, hogy ne ismételjünk régi, berögzült negatív szokásokat, mintákat!

Önmagunkat megtisztítva, új utakat találva, újjászületve, megújulva, folyamatos energia feltöltekezéssel töltsük az időt 03. 21-ig, a tavaszi napfordulóig, amikor újjáéled a természet és a legerősebb energiafuvallatba befogva a vitorlát suhanhatunk az élet óceánján kinyitva a szívünket-lelkünket EGY ÚJ TERV MEGVALÓSÍTÁSÁRA, EGY ÚJ ÉLETRE! Ilyenkor feltámad a természet is, az elvetett magvak szárba szökkennek, kivirágoznak és termést hoznak.

Nekem minden ÚJÉV kezdetét áthatja a REMÉNY.  Erőt tudok meríteni belőle, derűvel és megnyugvással tölt el. A remény visszaadja a HITÜNKET, hogy célt érünk, hogy tapasztaltabbak, bölcsebbek, sikeresebbek leszünk.

Ehhez kívánok mindenkinek az elkövetkezőkben:

BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET,

ÁLDÁST, BOLDOGSÁGOT, EGÉSZSÉGET,

BŐSÉGET, SZERETETET, JÓSÁGOT,

HOGY EZ HASSA ÁT A VILÁGOT!

Kis Györgyi