A veszteséget sokan keserű lemondásnak ítélik meg, ahelyett, hogy látnák a lehetőségek kibújó csíráját. Ahhoz, hogy elkezdődjön valami új, a régit le kell rombolni vagy legalább is a nem működő dolgokat elengedni ... elveszíteni szinte mindent, hogy újra felállj és elindulj ismét. Ebben segített nekem egy pár éve, a saját romjaim között kinyílt Kisvirág, történetesen egy avokádó mag, amit csíráztatni kezdtem kíváncsiságból, hogy lesz-e valami ebből a kőkemény Életkéből. Megindult, mint ahogy bennem is a gondolatok, s mire elültettem, már a bölcsességek tárházával rendelkeztem. Mivel folyamatos volt a közlésvágya , én partner lettem a beszélgetésekre. Csak ámultam, hogy a négy erős szára a levelekkel úgy növekedtek, mint akik nem csak hiszik, hanem tudják is a céljukat: a Vanást.

Régen én is tudtam mindig hogy mit akarok. Most, mióta a szívem diktál, más a helyzet. Az első időszak keserves volt, mert hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy merjek az INTUÍCIÓMRA hallgatni, belső lényegem szerint dönteni és cselekedni. Nekivágni az Ismeretlennek. De az én kis HITVIRÁGOM tanított engem és irányt mutatott. Rögtön az ismert mondattal kezdte: " ELÉG EGY MUSTÁRMAGNYI HIT AHHOZ, HOGY HEGYEKET MOZGASSUNK MEG!"

Először elszégyelltem magam... majd utána mókás gondolat jutott az eszembe: a vejem többek között mustár növényt is termeszt a kertjében, aminek a magját ő maga őrli meg és készíti el mustárnak, csinos kis befőttes üvegekbe eltéve. Arra gondoltam, hogy amikor leereszt az ember, mint a betonléggömb, akkor szívesen írnék fel receptre napi egy kávéskanálnyi mustár fogyasztását...emlékeztető céljából...magamnak és másoknak is. Kisvirágom folytatta az eszmefuttatás helyett a szívenergiafuttatást: MI IS A HIT ?

Egy alapvető kötődési minta határozza meg azt az élményszintű biztonságérzetet, amikor kisbaba korban jeleztük a szükségleteinket és meg is kaptuk. Folyamatosan éreztük, hogy van ott valaki, akire számíthatunk. Gondunkat viseli. Amikor a csecsemő megszületik, még sokáig nehéz a lelkének a Forrástól elszakadt állapota, s ha édesanyjával összefonódik energetikai szinten, a karjában tartva, megnyugtatva őt, ismét az EGYSÉG állapotába kerül, amikor is kedves szülője jelenti számára az Istent. A Gondviselővel való összekapcsolódás felidézi azt a tapasztalatot, hogy van valaki mellettem, akiben bízhatok, érzem a közelségét.

A HIT TEREMTŐERŐ. Ennek köszönhetően magabiztosak leszünk, le tudjuk győzni az élet próbatételeit. A Gondviselő hosszú ideig hagyja, hogy küszködjünk - amit a legtöbb ember nem ért, hogy miért - mielőtt továbbléphetünk. Azért, mert ez növeli a hitünket és fejleszti a jellemünket. A Hit segít át a nehézségeken, a várakozás időszakaiban az ember ebből merít. Onnan tudod, hogy erősödsz Hitedben, hogy még több próbatételt kapsz, hogy bizonyossággá váljon benned, hogy tényleg úgy gondolod a dolgokat. Ekkor kell eljutni arra a pontra, hogy még jobban odabízod magad a láthatatlan érzésnek, ami zsigerből jön és már nem csak hiszed, hanem lelkedben érzed, hogy már megtörtént. 

A HIT A NEM LÁTHATÓ DOLGOK VALÓSÁGA, A KÉPZELET MÁGIÁJA.

Amiben hiszünk, az az elmében valóságként működik, s a külvilágban is megjelenik. Gyerekkorunkban sokat mondtuk: " Hiszem, ha látom ". Most felnőttként azt mondom: " Meglátom, mert hiszem. " Mert tudom, hogy a Hit hozza működésbe a TEREMTŐERŐT. Hiszünk magunkban és a sikerünkben - azt jelenti, hogy felfedezzük az ember igaz természetét. Edzenünk kell a pozitív gondolkodást és a hitünket is, ugyanúgy, mint a testünket. Így idővel a kisebb célok elérésében ezeket felhasználva sikerélményhez jutunk, s egyre erősebb lesz az Önmagunkba vetett hitünk is. Rájövünk arra, hogy a Makrokozmosz Mikrokozmoszai vagyunk, az Isteni-szellem részeként teremtő Társteremtők. Még magasabb szintre lépve pedig: Átlényegülünk, Alázatosan belesimulunk a Magasabb Önvalónk akaratába, Hithűek maradva a vállalt Sorsunkhoz.

Innentől kihívásnak fogtam fel életem ezen időszakát. Számvetést csináltam és felülemelkedtem a problémáimon. Azt hittem, hogy a kis HITVIRÁGOT én neveltem fel, pedig Ő nevelte fel bennem a Hitet, elindítva ebbéli fejlődésem. Mára már nincs meg ez a kis növényke, de Hálás vagyok neki , hogy átsegített életem egy nehéz szakaszán, megvilágítva nagy felismeréseket, életigazságokat. Hatott rám, átformált engem. Lényem részévé vált, mert továbbra is VIRÁGZIK a HIT a szívemben.

Itt az ősz, az elmúlás. Ismétlődnek az események kicsiben. De most már felidézem a régi tapasztalatomat és tudom hogy kell kezelni, hogy kell lereagálni az elengedést. A tavaszváró újjászületésre koncentrálok, amíg bennem is és a természetben is újjáéled minden. Addig is, örül a lelkem a Jelennek, a közelgő ünnepeknek, annak, aki vagyok, s mind annak, ami körülvesz.

Ha úgy érzed, hogy szakadékba estél és csak egy indát fogsz a túlélés reményében, úgy engedd el az ágat!       " Ne félj, csak Higgy ! "  / Máté 6,25 - 34 /

Kis Györgyi