Éljük mindennapi szürke hétköznapjainkat, hajtjuk a magunk kis Sorskerekét, ragaszkodva

a komforthoz, a megszokásokhoz még akkor is, ha teljesen belefáradtunk a

monotonitásba, fásulttá váltunk. Ugyanakkor lelkünk változásért kiált depresszióval, fáradtsággal, 

betegségekkel, kapcsolatbeli, munkahelyi, érzelmi, anyagi problémákkal.

De miért is állunk annak ellen, amiért a lélek itt van: a tanulásnak, tapasztalásnak, fejlődésnek?

Mert ezek legtöbbször fájdalmas nyomot hagynak bennünk és ezért meg kell tanulnunk a történésekre

úgy reagálnunk, hogy a "kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon".

Könnyebb a Sorsot, az Életet, Másokat hibáztatni, mint közelíteni ahhoz, hogy:

KI VAGYOK ÉN ? Önmagunkat megismerni és értelmet adni az Életnek azáltal, hogy

ÉLEM... ráadásul jól .... élvezve. BOLDOGAN, ELÉGEDETTEN!

Tudomásul kell venni, hogy szükségszerű a változás, mert csak ez által alakulunk,

formálódunk, töltekezünk új élményekkel. Kellenek az új helyek, új emberek, új történések, mert ha 

bezárjuk magunkat mind gondolatilag, mind fizikálisan lelkünk " elefántcsont tornyába ", 

élő halottként vegetálunk.

Nem kevés az az idő, míg valaki átformálja magát ebből a helyzetből, de meg lehet csinálni.

Idő, elszántság, kitartás, türelem, alázat kell hozzá. Nem csoda, hisz életeken keresztül cipeltük magunkkal

a negatív mintákat, akár családi vagy nemzeti karmaként is ...

Sokat hallottam külföldiektől, hogy magyar mentalitásnak tudják be a pesszimizmust, önbizalomhiányt,

depressziót.

Nem kell messzire menni, én is ilyen családban nőttem fel, ahol azt hallottam sokszor, hogy:

"Ne örülj, mert sírás lesz a vége!" Inkább a kudarcvárás volt jellemző, mint hogy csalódást kelljen megélni.

Eleinknek a munka számított, a megélhetés, de mi már a jólét  felé igyekszünk.

Első sorban anyag szinten élték napjaikat. Mi szívből igyekszünk.

Nem sok öröme volt a legtöbbjüknek. Nekünk egyre több,

Kevesen tudtak kimozdulni szülőföldjükről. Mi sokat utazunk, szélesedik látókörünk is.

Sokat nélkülöztek,szűkölködtek,szenvedtek. Nekünk mindenünk megvan.

Ők a semmiből is adtak jó szívvel. Mi csak kapni akarunk!

Ők voltak, akik a Sorsot, az Életet hibáztatták. És mi?

Ők voltak, akik sokszor negatívan gondolkodtak. És mi?

Ők sokszor panaszkodtak. És mi ?

Ők voltak, akik azért Szerették egymást. És mi ?

Ők voltak, akik még a morzsáért is HÁLÁSAK voltak. És mi ?

Csodálkozunk, hogy nehezen alakulnak néha dolgaink ?

Vizsgáld meg Családtörténetedet, mi az a minta, amit szeretnél átírni, megváltoztatni.

1. Engedd el a Múltat!

2. Engedd el a negatív gondolkodást!

3. Bocsáss meg!

4.Tervezd meg a pozitív változásokat!

5. Cselekedj! Mozgasd az energiát!

6. Csináld azt, amit szeretsz!

7. Higgy magadban!

8. Köszönd meg !

Persze a  Jóléthez, a Jókedvhez, akár a Bőséghez is még három alapvető dolog kell:

1. Légy Hálás

2. Adj!

3.Maradj optimista, pozitív!

Ha panaszkodáson, vagy negatív szókészlet használatán kapod magad, azonnal fordítsd át!

Amit gondolsz, érzel, mondasz, azzal teremtesz, hatványozol.

Elég, ha kis lépésekben haladsz ...akkor is látni fogod az apró eredményeket.

Ezzel hozd magad a Siker, az Öröm állapotába...ami egyre ELÉGEDETTEBBÉ tesz.

S a fokozott elégedettség még több HÁLÁT szül, s amiért szívből hálás vagy, abból még több lesz.

Kis Györgyi